Ma végülis nem volt erőm megszülni egy megfelelő minőségű cikket az olyan praenatalis diagnosztikai módszerek érdekességeiről, mint az amniocentesis vagy a chorion-boholy mintavétel, viszont kaptok helyette egy saját gyártmányú, háztáji bulvár bullshitet.
Valami miatt nem vált tömegfilmmé a Godsend, és nem lennék meglepve azon, ha ennek az lenne az oka, hogy a nézők egy részének egyszerűen nem esett le (spoiler a végén), hogy a filmben a doki mit is sumákolt el, amikor a házaspárnak klónozta a balesetben elvesztett fiukat.
Az az érdekes, hogy az egész egy átlagosan hülye amerikai thrillernek tűnik kb. a film kétharmad részéig és nekem teljesen az volt a benyomásom, hogy ismét egy olyan filmről van szó, amit azzal sikerült gallyra vágni, hogy egy nagyon nyomós tudományetikai kérdést okkultista bullshitettel raktak egy turmixgépbe a hollywoodi forgatókönyvírók. Aztán kiderül, hogy mégsem, viszont – mint írtam – szerintem nagyon sok nézőnek nem esik le.
Trailer itt, spoiler lentebb, ha gurítasz az egérrel.
Az egész sztori ötletgazdája sokkal jobban otthon lehetett a biotechnológiai módszerek humán alkalmazásának területén, mint ahogy azt sejteni lehetett volna: a film második felében az derül ki, hogy a doki nem csak klónozta a fiút, hanem egy másik, korábban meghalt szociopata kisfiú génjeit varrta bele a klónozott srác, Adam Ducan génállományába, amit persze a szülőknek nem mondott el. A DVD-s változatban egyébként több alternatív befejezés is látható. Ja, és természetesen még csak véletlenül se magyar szinkronnal nézd meg!