
Szép dolog is a biokémia. A probléma csak az vele, hogy ha valaki nem kimondottan valamelyik biokémiai folyamattal foglalkozik, garantáltan el fogja felejteni azt, amit annak idején a középiskolában vagy az egyetemen tudnia kellett. A lényeg persze nem is ebben áll, hanem abban, hogy a biokémiai folyamatok lényegét jegyezze meg a hallgató. Ezzel viszont nem is lesz probléma, hiszen ha az újonnan megszerzett ismeretek lényege kapcsolódik addigi természettudományos ismeretei logikai rendjébe, akkor az emlékezetében megtapad, ha nem, akkor nem. Értelemszerűen az általános biokémiai tárgyú könyveknél tényleg a méret a lényeg: minél kisebb, annál használhatóbb.
Az érdeklődő emberben biztosan felmerült már az a kérdés, hogy mennyire is bonyolult egy élő sejt működése? Röviden megválaszolva: nagyon. Azok az anyagcsereutak, amik leírják, hogy milyen anyag milyen más anyaggá alakul át egy-egy enzim hatására, nem meglepő módon hálózatot alkotnak. Jópár enzim (és annak termékei) közül némelyiknek a defektusa vagy hiánya teljesen összeegyeztethetetlen az élettel, megint más esetben sokáig azt hitték, hogy összeegyeztethetetlen az élettel, aztán kiderül, hogy mégsem. Itt konkrétan Falusék hisztamin knock-out egereire gondolok, azaz olyan génmódosított egérkékre, amiknek a sejtjei egyáltalán nem termelnek hisztamint, amit többek közt az immunrendszeri folyamatok egyik főszereplőjének tartottak, az ilyen hisztaminhiányos egerek mégis köszönik szépen, jól vannak. Más-más enzimhibák okolhatók súlyosabb és kevésbé súlyos anyagcsere betegségekért, aminél tehát „csak” arról van szó, hogy az egyik vegyület nem tud átalakulni egy másik vegyületté. 


