Molbiol Inside

Növények. A magasabb rendűek közt gyakorlatilag nincs, amelyik képes lenne megváltoztatni a helyét, ezért az evolúcióban kénytelenek voltak menekülés helyett más védekezési stratégiákat kialakítani ellenségeik, a növényevő állatok ellen. 

Pont ez az oka a növényvilágban előforduló, különböző vegyületcsoportokba tartozó mérgek rendkívüli változatosságának is – a rovar megrágja, majd elpusztul, a növény pedig megmenekül. 

A bevezetőben valószínűleg sokak számára nyílt kapukat döngettem, így most rá is térek a lényegre. Nemrég több helyen is lehetett olvasni, az egyik legtrükkösebb növényi védekezési stratégiáról. A Planck Intézet kutatóinak sikerült igazolni, hogy a dohányszender hernyójának nyála a megrágott dohánynövény néhány sérüléskor felszabaduló illékony vegyületét úgy változtatja meg, hogy annak szaga pont dohányszender-hernyókkal is táplálkozó, ragadozó poloskákat vonza oda. 

Hogyan is kapcsolódik mindez a molekuláris biológiához? Az összefüggés tisztázása lehetetlen lett volna anélkül, hogy kimutassák: a megrágott növényből felszabaduló illékony GLV szerkezetét az egyik izomeráz enzim alakítja át a hernyó nyálának hatására olyan illatú anyaggá, amit a poloska ténylegesen megérez.

A folyamatot később kísérletileg is igazolták. Összességében tehát a dohány is megmarad a poloska is jóllakik.

A makromolekulák szerkezetét áttekerni képes izomerázokról bővebben itt találtok információt: http://en.wikipedia.org/wiki/Isomerase