Levelezés

Nincs még Molbiol Mailes címed? Katt ide!


Szerkesztenéd a blogot? Egyszerűen csak írnál? Katt ide!

Lájkolom továbbá

molekuláris biológia online - molbiol, genomika, bioinformatika, hírek, meg ami közben eszembe jut

2010.11.17. 14:40 Kommentáz Károly

Mutasd a mailcímed, megmondom, ki vagy!

Címkék: web hír informatika trend levelezés

Share |

Érkezik, amit legalább hónapok óta szinte biztosra lehetett tudni – a Facebook e-mail szolgáltatással áll elő. Na, hogy precíz legyek: fél-SMTP-szolgáltatással. Azért fontos kiemelni ezt, mert ahogy azon már korábban kihőbörögtem magam, jegyezzük meg: a RajVIP-en, prosztó-facebookon (WiW-en), MySpace-en és Facebook-on küldött levelek elektronikus levelek ugyan, de NEM  e-mailek, a különbség pedig óriási. Ahogy arról is írtam már hébe-hóba, hogy komoly globális kockázatot jelent az, ha az elektronikus levelezés áthelyeződik a jó öreg, visszakövethető, elemezhető, digitálisan aláírható, hitelesíthető, titkosítható, azaz gyakorlatilag bármilyen RFC –ajánlást megvalósítani képes e-mail szolgáltatásról közösségi szolgáltatások üzenetküldő rendszereire. 

 
A MySpace-en egyébként már régen létező, kicsit hasonló funkcióról van szó, így például a – sosem használt – molbiol@myspace.com címre érkező levelek is megérkeznek, ugyan csak a MySpace-en belül. 
 
Tény, a netet, ha nem is a gagyi, de mondjuk úgy, a puritán módon egyszerű e-mail szolgáltatások uralják. Ha elkapsz valakit egy kétperces beszélgetésre, majd szóba kerül, hogy mi jut eszébe az e-mailről, ami eszébe fog jutni, a Gmail, Hotmail, Live, AOL, Yahoo, ha esetleg az illető az utóbbi egy évtizedet egy barlangban töltötte elzártan a civilizációtól, szóba kerülhetnek még olyan nemzeti szégyenfoltjaink, mint a Freemail vagy a WiW-es üzenetküldés. A felsorolt levelezőrendszerek egy részének ingyenes változatában egyébként a mai napig elérhetetlennek az olyan alapszolgáltatások, mint amilyen a POP3/secure POP3-elérés, az IMAP és még sorolhatnám, hiszen a felhasználók döntő része úgyis webes felületen keresztül levelezik, mintha más elérési forma a világon nem is létezne. És persze, amit tök természetesnek vesz az egység sugarú felhasználó, hogy az e-mail ingyenes, mert hát miért is fizetne érte. Mondjuk amiért nem fizet, kártyával, ott fizet az adataival, de ebbe most nem mennék bele. Pont tegnap csevegtem erről egy témában kevésbé járatos barátosnémmal arról, felhasználói igényektől és a felhasználó internetes műveltségétől függően még az e-mailezésnek is külön szintjei vannak, amik nagyjából a következő módon oszthatóak fel. 
 
1. Valamilyen ingyenes mailbox, olyan alapon, mert „a másik is ezt használja”, annak minden előnyével és hátrányával. Érdekes megfigyelés, hogy amikor a felhasználók felhasználói nevet választanak, tipikusan nem aszerint döntenek, hogy azt hogyan tudják majd levelezőpartnereik minél kisebb eséllyel félrecímezni őket, fejben tartani, azaz a cím minél elegánsabb legyen mindenféle debil karakterek és számjegyek nélkül. Sokkal inkább az alapján döntenek, hogy önmaguk számára könnyen megjegyezhető címet válasszanak, aminek eredményeként néha ritka szánalmas címeket tudnak kisütni. Mindenesetre a legalja bizonyára az a kategória, amikor valaki egy névrészletét fogalmazza a felhasználói névbe és ezt még aláhúzás jellel, és születési évvel is súlyosbítja. Na ettől még egy fantázianév is kevésbé lenne ciki. 
 
2. Saját internetszolgáltató által adott mailbox, ami ugyan „ingyenes”, viszont a mezei netszolgáltatónak vagy mobilszolgáltatónak nyilván nem érdeke minél professzionálisabb e-mail rendszert kialakítania. Másrészt ha nagy szolgáltatóról van szó, ott is bejöhetnek a  képbe a felhasználói név formátumával kapcsolatos megszorítások, úgy, mint a júzernév minimális hossza, valamint az az „apróság”, hogy a saját keresztnév már úgysem adható meg, mert arra valaki korábban már úgyis lecsapott. Hacsak nem olyan nagyon hülye névvel áldotta/verte meg a sors a felhasználót, mint mondjuk Dzsindzser, Szüvellő, Szederina, Andzseló vagy Fernanó. /*A fenti neveket vastagbőrék blogjáról puskáztam */
 
3. Ha valaki saját domain-nevet, DNS-szolgáltatást használ önmagában vagy tárhellyel, esetleg virtualszerverrel, saját DNS-konfig esetén olyan levelezőrendszert választ, amilyet csak akar, kis trükközéssel akár gyakorlatilag korlátlan e-mail címet csaphat saját domain-neve alá. Így például a Molbiol Inside elsődlegesen a Google Applications-t [GHS, Google Hosted Services] használja, ami ár-érték arányban verhetetlen, hiszen a Standard csomagjuk totál ingyenes. Ha pedig az abban foglalt domainenkénti 50 regisztrálható felhasználói név nem lenne elég, egy trükkel megoldható a további bővítés anyagi ráfordítás nélkül. Ami még fontos lehet, hogy a GoogleMail motor által hajtott pici vagy annak tűnő magán-levelezőrendszerek egy csomó megszorítástól eltekintenek a Gmail és a Google szolgáltatásainak megszorításaihoz képest. 
 
4. Aki nem sajnál rá évente néhány garast, érdemes lehet egy kis tájékozódást követően előfizetni valamilyen prémium e-mail szolgáltatásra. Az előfizetés előtti tájékozódás mindenképp fontos, hiszen attól, hogy valami fizetős, még nem feltétlenül annyira minőségi is, pontosabban nem biztos, hogy mindent tudni fog, ami kellhet. Személy szerint összeesküvésszagú ostobaságnak tartom azokat a feltételezéseket, hogy az extra-biztonságos prémium e-mail szolgáltatások, mint a hushmail.com vagy a safe-mail.net ilyen-olyan nemzetbiztonsági szolgálatok megfigyelő rendszerei lennének, amiknél kimondottan azoknak az ügyfeleknek a forgalmát stírolnák ráérős fekete öltönyös bácsik, akik valami miatt ilyen e-mail szolgáltatásra fizetnek elő. 
 
- A hushmail.com filozófiájához hozzá tartozik, hogy a levelek még csak ideiglenesen se nagyon jelenhessenek meg vagy tárolódjanak titkosítatlan formában, így a POP3 letöltési lehetőség szándékosan nincs is benne, ami a levelek elérését például mobileszközről számomra elfogadhatatlanul kényelmetlenné teszi. /*secure IMAP van ugyan, de annál még a mobilwebes elérés is rugalmasabb és kevésbé idegesítő*/. Ezen kívül a hushmail-en minden apróságért pluszban fizetni kell, nem is keveset, a néhány hónappal ezelőtti több, mint fél napos leállás pedig röhejessé teszi azt, ahogy a Hushmail bombabiztos szolgáltatóként sztárolja magát. 
 
- safe-mail.net – szivem csücske, de tényleg. Az ingyenes változatban már alapértelmezés szerint majdnem minden feature elérhető, ami a fizetősben, ugyan az egész csupán 3 MB-os tárhellyel rendelkezik, ami számomra mellékes, hiszen secure-POP3-on keresztül cibálom át az oda érkező leveleimet automatikusan saját levelezőrendszerre, így az a 3 MB nekem még sosem telt be. A több száz professzionális – értsd úgy: átlag felhasználónak sosem kellő – extra közül, úgy, mint a digitális aláírás, igény szerinti titkosítás, az utolsó 500 belépés és belépési kísérlet IP-jének és idejének lekérdezhetősége mellett személyes kedvenc a SafeBox-funció. Ezzel titkosított levél küldhető olyan levelezőrendszert használó felhasználónak is, aki egyébként a titkosított leveleket egyáltalán nem tudná kezelni. A címzett egy linket kap és egy jelszót, aminek megadása után tudja olvasni, amit küldtem neki, ráadásul a levél életideje beállítható, azaz mennyi ideig maradjon a levél olvasható a megérkezéstől és az elolvasástól számítva. 
 
- A fullextrás runbox.com az utóbbi időben egy másik nagy szerelmemmé. Gyors is, okos is, az agyonmajmolt Gmail taknyosorrú hülyegyerek hozzá képest és ami fontos – olcsó! Ingyenes változata természetesen a Runboxnak is van, abban nem minden funkció jelenik meg, a legkisebb fizetős csomaghoz képest. 
 
A legelegánsabb persze még mindig a céges vagy egyetemi cím, ami a hiedelemmel ellentétben nem szűnik meg akkor, ha a felhasználó munkahelyet vált, már ha a rendszergazdával jóban van. A bökkenő csak az vele, hogy egyrészt még a legprofibb egyetemi levelezőrendszerek sem képesek adni a prémium levelezőszolgáltatások által nyújtott extrákat, hiszen nem is arra tervezték őket, másrészt néhányan nem szivesen küldenek személyes tartalmú levelet hivatalos címre. Nekem mondjuk mind a 4-5 ilyen-olyan egyetemhez tartozó címemre érkező levelek azonnal pattannak is át máshova, még mindig a legelegánsabb megoldás, ha már az e-mail címről látszik, hogy a tulajdonosa tartozik valahová, minél pofásabb a domain, annál jobb. 
 
Összefoglalva az eddigieket, azt tudnám írni, hogy az elektronikus levelezésnek ilyen aspektusból még nem terjedt el széles körben a kultúrája, ami viszont megállapítható egy bedemártonos szóhasználattal, hogy az egyetemi, céges cím menő, a prémium mailszolgáltatás menő annak, aki tudja, hogy az micsoda, a kommersz mailcím használata nem menő, a közösségi szolgáltatások belső üzenetküldője az elkerülhetetlen szükséges  rossz, nagyon kommersz ingyenes magyar mailszolgáltatók használata sokszor vérciki módon nem menő. Ami a Facebook e-mailt illeti, borítékolhatóan béget majd a nyáj a privacy miatt, de bejósolhatóan majdnem mindenki használja majd. 
 
Amit nem vesz észre szinte senki – a Facebook az erőforrások-megtakarításán keresztül egy vagonnyi pénzt spórol majd meg azzal, hogy az e-mail notification-öket nem külső mailszolgáltatóhoz kell küldenie, hanem elég lesz házon belül kézbesíteni.

1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://molbiol.blog.hu/api/trackback/id/tr912454944

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nórcsi88 2010.11.24. 13:16:27

Utálom ,hogy minden a qva fészbúk körül forog,mindenhova be akar törni,pedig semmirevaló,az összes szolgáltatásával együtt.

Web Stats

süti beállítások módosítása