Mint sok más, globális egészségügyi probléma területén, az AIDS gyógyításával kapcsolatban is rendre röppennek fel hírek azzal kapcsolatban, hogy megtalálták a betegség ellenszerét.
Kezdeném azzal, hogy maga a kialakult betegség, az AIDS a tünetegyüttest jelenti, ami a fertőzés egy viszonylag késői stádiumában jelenik meg, míg maga a HIV-fertőzés annyit jelent, hogy valakinek a keringési rendszerében már ott van a vírus, de nem feltétlenül beteg.
Az AIDS Research and Therapy egy augusztusi cikke szerint izraeli kutatóknak ezúttal sikerült olyan hatóanyagot előállítaniuk, amik az eddigieknél sokkal inkább célzott módon gátolják a vírus terjedését, mégpedig úgy, hogy csak a fertőzött sejteket pusztítják el, méghozzá korábban, mint hasonló hatásmechnizmussal működő társaik.
A HIV-vírus az ún. retrovírusok közé tartozik, fertőzésének módja részletekbe menően ismert, ez tette lehetővé olyan, teljesen eltérő támadáspontú hatóanyagok kidolgozását eddig is, amiket egymással kombinálva évtizedekig késleltethető a fertőzöttekben magának a betegségnek, a teljes immundeficitnek a kialakulása. A HIV-fertőzés során a vírus jellemzően CD4-es és CD8-as T-limfociták, azaz fehérvérsejtek receptorain, azaz kötőfehérjéin tapadnak meg, jutnak be a sejtbe, majd saját RNS-üket a szépnevű reverz transzkriptáz enzim segítségével több lépésben a gazdasejt DNS-ébe másolják. A megváltozott genetikai programmal rendelkező fehérvérsejtek innentől kezdik el gyártani a vírus új példányait, aminek egyik hatása, hogy a sejt sok-sok apró víruspartikulum legyártása után a sejt elpusztul, a vírusok a keringésbe jutva más sejteket fertőzhetnek meg. Magának a betegségnek az oka pedig az, hogy pont olyan sejteket használ a vírus önmaga felszaporításához, így elpusztításához, amik kulcs fontosságúak az immunrendszer szabályozásában.
Terveztem, hogy később részletesen is írok egy-egy vírusfertőzés molekuláris szintű mechanizmusairól, most csak nagyon röviden néhányat említek, amiknek a megismerése a klinikumban is használható hatóanyagok készítését tette lehetővé. Az egyik támadáspont a reverz transzkripció folyamatának gátlása, azaz annak a mechnizmusnak a megakadályozása, hogy a vírus RNS-e a gazdasejt DNS-ébe íródjon át, így gyakorlatilag átprogramozva a sejtet, ahogy azt korábban is írtam. A másik fő támadáspont a vírus-specifikus proteáz enzimet gátolja. Ez az enzim, ami azt eredményezi, hogy a módosított DNS alapján készülő vírusfehérjék megfelelő módon szeletelődjenek azért, hogy azok később a vírus építőelemei lehessenek. Mindkét módszernek számos altípusa van, de gyakorlatilag a HIV az összes ellen képes volt eddig rezisztenciát kifejleszteni.
A posztom elejében szóba hozott felfedezés jelentősége abban áll, hogy a kutatók olyan proteáz inhibitorokkal álltak elő, amik a jelenleginél – a cikk szerint – hatékonyabbak, hiszen sokkal előbb ölik meg a fertőzött fehérvérsejteket, mielőtt azok halomszámra gyártanák az új vírusokat.
Tehát ismétlem, arról szó sincs, hogy bulvárosan szólva „feltalálták volna a HIV-ellenszerét”, csak arról, hogy találtak egy új, eddigieknél hatékonyabb proteáz inhibitort, ami ellen ha a vírus nem fejleszt ki rezisztenciát, összességében azt eredményezi, hogy a vírusok csak minimális mértékben képesek önmagukat felszaporíttatni az immunrendszerben (hiszen a vírusgyárakká vált fehérvérsejtek idejekorán elpusztulnak), így az AIDS kialakulása még inkább elodázható.
Eredeti cikk itt.
A magyarázó ábrát a BBC egy magyar nyelvű anyagából vettem át, a tárgyalt proteáz inhibitorok a 3. és a 4. lépés közt lépnek közbe.
